|
Két választás között
valaki 2006.05.16. 12:12
-Nem kellett volna megverned öket!
-Mért mit tehettem volna?Ök jöttek oda hozzám.
-Akkor sem kellett volna.
-Inkább menjünk az órára.-fejezte be a vitát Yusuke,
-Mi?
-Mondom menjünk az órára-szótaolta.
-Jólvan azt értettem.De azt nem értem hogy órára akarsz menni.
-Úgyis az lesz,hogy ahogy beteszem a lábamat az iskolába,máris behivatnak az igazgatóiba.
-Yukimura,Urameshi?Mit keresnek maguk itt?Nem órán kéne lenniük?-szólt rájuk Takenaka.
-Azonnal megyünk ,tanár úr!-karon ragadta a fiút és elkezdte húzni az osztály felé.
-Jolvan na,tudok egyedül is menni!
Mikor vége lett a tanitásnak,Yusuke elhivta Keikot ebédelni.
-Lehet hogy majd nekem össze ütnöm valamit.Ahogy ismerem az anyámat valamelyik bárban üldögél,és iszik a barátnöivel.
Yusukénak igaza volt.A lakásban senki nem volt.Egy cédula volt felragasztva a hüttöre.
Elmentem boltba ,a a kaja a hüttöben van.
Vigyázz a lakásra.
Atsuko
Yusuke kinyitotta a hüttöt.
Nem sok minden volt benne.
-Ehh..gondoltam..nembaj,ha csak egy szendvicset csinálok?-fordult oda Keikohoz.
-Nekem igy is jo.
-Figyelj,Keiko,mondanom kell valamit.
-Mit?
-Vissza kell mennem.
-Mégis hova?Ugye,nem akarsz vissza menn az alvilágba?
-De..
-Mi?Hiszen megigérted hogy nem mész vissza!-felindultságában felállt az asztaltól.
-Sajnálom..-nem mert a szemébe nézni.-De nem tehetek mást.
-Mért nem tehetnél mást?Biztos van valaki aki lemegy helyetted.
-Nem lehet,nekem kell mennem.
-És mennyi ideig kell ott maradnod?-nem tehetett mást,mint hogy beletörődött.
-Nemtudom..
-Jólvan..-azzal kisétált a szobából.
-Várj!Hova mész?-kiáltotta Yusuke.
A lány után futott,és megragadta a karját.
-Nem akarlak látni!-s kibontakozott a szoritásból,Azonban Yusuke gyorsabb volt nála,
-Mérges vagy rám?
-Sosem tudnék,rád mérges lenni.De megigérted nekem hogy nem mész vissza többet,és elveszel feleségül.
-Figyelj!-szembe forditotta a lányt.
Látta a szomorúságot a szemében,és a kibontakozó könnyeit.
-Amint vissza jövök,elveszlek.Rendben?Megigérem.
-Jólvan!-a lány megpróbált egy apró mosolyt eröltetni az arcára,de nem nagyon sikerült neki.Ezért inkább megölelte a fiút.
-Remélem megigéred az igéretedet!-suttogta.
Az átjárónál elgondolkozott,itt hagyja e e Keikot,vagy maradjon.De végül,átment,az alvilágba.Nem vette észre hogy a lány pár másodperc múlva utána ugrott.
-Keiko!Te meg hogy kerülsz ide?Nem szabadott volna átjönnöd.Itt nagyon veszélyes.
-De nem birtam ki nélküled!-mondta a könnyes arcú lány.-Elég volt nekem az a három év,amíg vártam rád.Nem is örülsz?
-Persze hogy örülök,de nem nem kellett volna ártjönnöd, mert féltelek.El kell mennem apámhoz,beszélnem kell vele.
-Elmegyek veled.
-Rendben akkor induljunk.
Yusuke hrtelen nagy szellemi eröt érzett,és megtorpant.Raizen hárm szolgája lépett oda hozzájuk.
-Már vártuk önt,Yusuke úrfi.
Hirtelen megakadt a szeme a lányon.
-Ki ez?-fordult oda Yusukéhoz.
-Ö is velünk jön.
-De hát ki ő?
-Az ne érdekeljen,inkább induljunk.
-Rendben!
Hamar odaértek,nem volt messze.
Bementek a nagy épületbe.
Raizennel találták szenbe magukat.
-Rég nem láttalak kisfiam!Kiváncsi vagyok hogy mennyit fejlödtél.
Elhallagatott.Meglátta a lányt.
-Ö meg ki?-mutatott rá.
-Keiko vagyok.-hebegte.
-Szoval ö az.-fordult oda Raizen Yusukéhoz.
-Hát igen.-mondta a fiú kipirulva.-Meséltem rólad az apámnak.-szolalt meg a fiu,Keikohoz.
-Értem.-bolintott.
-És most mi legyen?
-Természetesen harcolunk.Tudni akarom hogy le tudsz e már engem gyözni.
-Oké!Ugyis régen harcoltam már!Keiko, te menj egy biztonságos helyre!
-Nem.-ellenkezett a lány.-Látni akarom hogy hogy küzdesz.
De azért eltávolodott pár métert a párostol.
-Akkor kezdjük!-szolt a fiu.
A harc elég sokáig tartott, mivel Yusuke nem hagyta magát.De nem tudta legyözni apját.
-Sokat tanultál, de még mindig nem tusz legyözni.-jelentette ki késöbb az apja.
-Egyszer ugyis sikerülni fog.Egyébként beszélnem kell veled apa!Senki nem mondta hogy miért kellett le jönnöm az alvilágba.Még Koenma se mondott semmit.Gondolom te tudod.
-Igen.-bolintott.-Van egy szörny itt az alvilágba, aki sorra öldökli a szörnyeket.Nagyon nagy démoni ereje van.Még Yomi és Mukuro sem birt vele.Sajnálatos módon meghaltak.
-Mi??Meghaltak?Hogy tudta megölni öket?Hiszen ök nagyon erösek voltak.
-Ezért mondom hogy nagyon erös.Van valami titkos fegyvere,amitöl az ellenfél, nagyon fél.Nem támadja meg.De sajnos, nem tudom hogy mi az.Ezért jöttél, le Yuske, mert meg kell küzdened vele.
-Értem.
Nem tudta hogy kivel kell megküzdenie, és ez nyugtalanitotta.
-Végülis, ki ő?A nevét legalább tudjátok?
-A neve Takashi.
-És hogy néz ki?
-Éppen ez az, hogy nem tudjuk,mi sem.Mindig más alakot vesz fel.
-És, mégis mennyi ideig kell itt maradnom?Na és Keikonak?
-Amig meg nem ölöd a szörnyet.Naponta eddzeni fogsz.Keiko biztonságban lesz.Vigyázni fognak rá.-nyugtatta meg Yusukét.
-Szóval csak meg kell ölnöm a szörnyet,és mehetek haza?
-Ne hidd hogy olyan könnyü lesz.-figyelmeztette a fiát, Raizen.
Igaza is lett.Yusukénak naponta többször is kellett gyakorolnia.Sokszor panaszkodott is.
-Meddig kell még ezt csinálnom?Elég erös vagyok már!
-Amig le nem tudsz gyözni engem,nem mész sehová!-mordult rá az apja.
1 honap telt el igy,Yusuke végre valahára letudta gyözni apját.Igaz hogy ehhez át kellett változnia mazokuvá.
-Na mit szolsz, apa?-kérdezte gúnyosan.
-Már elég erös vagy hogy meg tudd ölni Takashit.-szólt elfúlóan, ugyanis nagyon kifárasztotta a harc.
-Nagyon ügyes voltál.-kiabált a lány,aki távolról figyelte a küzdelmet.
-Köszönöm!Na most megyek és megölöm azt a férget.
Ahogy kimondta,azonnal le is térdelt.
-Yusuke!-odamnet a lány és felsegitette.-Még tul gyenge vagy.
-Igazad van.Kifárasztott az apámmal való küzdelem.
-Feküdj le,pihenned kell.
Keiko szólt Raizen egyik szolgájának hogy vigye el Yusukét.
A szobában:
-Yusuke szerintem ne küzdj meg Takashival.Nem ér ö ennyit.
-Miröl beszélsz?Szerinted mért eddzettem ennyit?Hogy megöljem!
-De..
Elállt a szava.Valaki hirtelen berontott a szobába.
-Uram!Takashi közeleg.Még hozzá szélsebesen.-szolalt meg Raizen egyik szolgája.
-Megyek!
Keiko segitett neki felállni.Ggyorsan kisiettek.Yusuke apja épp Takashival küzdött.Raizen már alig tudott felkelnia földröl.A teste tele volt sebeekkel.Ezzel ellentétbe Takashi teljesen ép volt.Nö volt, hosszu fekete haja meglibbent a szélben.
Yusuke odarohant, az apjához és letérdelt mellé.
-Nem tudtam, legyözni öt!Nem voltam rá képes!Te sem tudod majd megölni.-suttogta.
Ez volt az utolsó mondata.Ezután vissza hanyatlott a földre.
-Te szemét, rohadék!-kiabálta magából kikelve a fiu,miközben a szörny felé ment.
Takashi felemelte a kezét.
-Látom,már, szoval ö lenne az!-mutatott rá a hátéérben álló Keikora.
Átváltozott...
-Keiko?-kérdezte bizonytalanul Yusuke.
Pontosan ugyanugy nézett ki mind az igazi Keiko.
-Ugyvan.Mindent érzek amit ö, és mindent tudok is.Ez az én titkos fegyverem.
Yusuke elgondolkozott.
-Hiszen csak a külseje változott meg..Más nem.
Megtámadta a lányt.Megütötte.Még pedig erösen.Minden gyülölete benne volt abban az ütésben.
Mégcsak meg sem kottyant neki.Ellentétben az igazi Keikoval.Pár másodperc telt el, és Keiko sikoltva esett össze.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
